Ju Jitsu története

Az ősi jiu-jitsut több néven ismerték, és elsősorban a szamurájok kiképzésére használták. Ez a harcművészeti ág harcközbeni fogásokat bőven tartalmaz, és az akkori fegyverekre épült. A legfontosabb fegyver a kard (katana) volt. Ez társadalmi jelképet is jelentett egyben. A legtöbb önvédelmi pusztakezes technika erre a fegyverre épül. A középkori jiu-jitsunak mind a csatákban, mind a kisebb akciókban, sőt még a párviadalokban is igen nagy szerepe volt. A kempo-hoz hasonlóan inkább a fegyveres küzdelem után, közelharcban alkalmazták. A jiu-jitsunak ekkor – háborús harcművészet lévén – az ellenfél földrevitele (dobás, gáncsolás, csavarás, feszítés, esetleg ütés vagy rúgás útján) és annak megölése volt a célja. A jiu-jitsunak a XIX. században rendkívül sok stílusa létezett, de szinte mindegyikben nagy szerepet kaptak az emberi életre veszélyes technikák.

Forrás: Magyar Sport Ju-Jitsu Szakszövetség